Két feljutás két év alatt

U 19-es csapatunk a Nyugat-szlovákiai Labdarúgó-szövetség IV. Liga délkeleti csoportjában (az V. ligából feljutóként) kezdte a bajnokságot. Az idényre megfogalmazott célunk: a lehető legjobb helyezés és az esetleges feljutás elérése a III. Ligába.

Míg az előző bajnoki év a csapat újáépítéséről és az V. ligából való feljutásról szólt, az idei idényben a csapat megszilárdítására, a játékszívnonal növelésére és eredményességre került a hangsúly. Nem ismertük a magasabb osztályt, de hittük abban, hogy lesz helyünk a színvonalasabb ligában is. Nem szerettük volna „beköltözni“ a IV. Ligába, hisz tudtuk, hogy esélyesek vagyunk a továbbjutásra.

A játékosállomány bő kerettel büszkélkedett, ezért szükséges volt egy másik csapat nevezése is, amely az Érsekújvár járási bajnokság VI. Ligájába szerepelt. Ez azért volt fontos, hogy minden játékosnak lehetőséget tudjunk biztosítani a szereplésre. Kézségi szinten nem tudtuk mire elég a játékosok tudása, hisz ezt az osztályt nem ismertük. A tavalyi idényből három alapvető játékostól búcsúztunk el, ezért nagyon fontos volt ezen játékosok minőségi pótlása. Szerencsére focistáink egymást buzdítva és motiválva játszották a mérkőzéseket még akkor is, amikor gyengébb teljesítményre voltunk képesek.

A nyári felkészülő rövid és hektikus volt. Sportolóink többsége idénymunkát vállalt és különböző elfoglaltságok miatt, mint például nyaralás, nagyon nehéz volt az alapozás elvégzése. Minden nehézség ellenére mégis sikerült rákészülni az előttünk álló próbatételre. Új játékosok kerültek fel az U15-ös, vagyis fiatalabb csapatunkból. A környező falvakból további játékosok érkeztek, akik csak most kezdtek focizni, vagyis újoncok. Mind a nyári, mind a téli felkészülés alatt több mérkőzést tudtunk játszani melyek során méltó ellenfelei voltunk az erősebb vagy felnőtt csapatoknak.

Az őszi idény eleje fantasztikusan sikerült. Az első öt mérkőzésünket hibátlanul teljesítettük. Alkalmazkodni tudtunk a magasabb osztályhoz, sőt játékunk fejlődött. A mérkőzéseken igyekeztünk dominánsak lenni és a játék minden fázisát irányítani. Ez volt, hogy jobban máskor c sikerült. Az őszi idényben több nagyszerű mérkőzést játszottunk. Ezek közé tartoznak a Taksonyfalva, Illésháza vagy a Nagymegyer ellen idegenben játszott mérkőzések. Ezeken a mérkőzéseken csapatunk volt az irányító és eredményesebb fél. Hazai pályán a későbbi bajnok, Berekalja ellen határozot játékkal győzni tudtunk. A jobb mérkőzések közé említhető még a hazai Garamszentgyörgy, Nádszeg, Zselíz vagy a fölényes Ivánka, Tardoskedd elleni győzelmeink. Ami a kevésbé jó mérkőzéseket jelenti megszenvedtünk a Nagyfödémes és Udvard elleni győzelmekért. A legjobb teljesítményt Garamkovácsi és Gúta ellen nyújtotta a csapat, de paradox módon ezen mérkőzések alkalmával mi maradtunk alul. Garamkovácsi ellen nem sikerült gól szerezni a mérkőzés 0:0-val végződött, míg Gúta ellen 2:1-re kikaptunk, s bár mi voltunk az erősebb csapat kénytelenek voltunk fájó szívvel elhagyni a pályát, haragudva a bírókra és egy kicsit a hazai csapatra. Vereséget szenvedtünk el Néved ellen, ahol színvonalas sportszerű játékkal és kultúrált környezettel találkozhattunk. Hozzá kell tenni, hogy itt jelentősen gyengébb kerettel kellett kiállnunk a hazai csapat ellen. Marcelházán pedig olyan mérkőzést játszottunk, amire az edzők csak azt szokták mondani: „na ezt gyorsan el kell felejteni“.

Jó téli felkészülőt sikerült abszolválnunk. Több mérkőzést sikerült szerveznünk melyeket jó hangulattal játszott a csapat. Segítségünkre jött két korábbi növendékünk Nagy Dávid és Király András, akik az idény második felétől lettek a keret tagjai. András két mérkőzésen tudott számunkra segíteni, mert a mérkőzéseink java ütközött a régi csapata mérkőzéseivel. Dávid viszont 15 mérkőzés alatt 10 gólt lőtt.

A tavasz során eltökélve, nyomás alatt mérkőzést mérkőzésre játszottunk, hisz gyűjtenünk kellett a pontokat, mindemellett fontos volt a játékunk milyensége is.

Kötelező győzelmeket arattunk Ivánka, Illésháza és Nagyfödémes ellen. Nem a legideálisabb teljesítménnyel ugyan, de győzni tudtunk Nádszeg, Udvard, hazai pályán pedig Gúta és Taksonyfalva ellen. Néved ellen elsöprő győzelmet arattunk. Csapatunk legjobb teljesítménye Marceláza ellen mutatkozott meg, amikor már az első félidőben emberhátrányba kerültünk. Ennek ellenére a második félidőben még 3 gólt tudtunk lőni a hazai együttesnek ezzel 6:1-re győztünk, revansot véve az őszi fájo vereségért.

Tavasszal bosszús végeredmény született a hazai rendezésű Nagymegyer ellen vívott mérkőzésen. Az ellenfél az utolsó percben egy kidolgozatan helyzetből szerzett gólt, úgy hogy az volt az első kapuralövésük. A mérkőzés döntetlenje máig bosszantó maradt. Másik bosszúsággal megélt mérkőzésünk a Garamszentgyörgy elleni. Idegenbeli pályán sokkal több és gólreményes helyzetet sikerült kidolgoznunk, mint a hazai csapatnak. A különbség pusztán annyi volt, hogy míg nálunk a számtalan helyzet befejezetlen maradt, az ellenfél két támadása két gólt eredményezett. Szerencsére mentális tudásunknak köszönhetően kétségbe nem estünk, szépíteni tudtunk 2:2-re. A végén még volt tiszta esélyünk a győzelemre, de sajnos nem jött össze a gól. A későbbi bajnok Berekalja ellen 0:3-ra kikaptunk, nem érdemeltük meg a győzelmet, de ellenfelünk sem. A mérkőzés szinte csak a két tizenhatos között játszódott egyenrangú ellenfelek voltak a csapatok, szinte gólszerzési lehetőség nélkül. Berekalja 3 kidolgozatlan támadásból szerzett gólt, ami nem tükre a játék képének. Különössen dühöt ébresztő a Zselíz elleni idgenbeli mérkőzésünk, amin nonszensz körülmények között 2:1-re kaptunk ki. Az ellenfél játékosai, élen edzőjükkel labdarúgáshoz méltatlan atmoszférát teremtettek, ami még felnőtt szinten is szégyen rájuk nézve, nem még utánpótlás szinten. A mérkőzés eredményét lényegtelennek minősítettük, hisz így futballozni nem lehet.

A sors ironikusan kegyes volt hozzánk, mikor az utolsó bajnoki mérkőzésünket a rivális Garamkovácsi ellen kellett játszanunk idegenben.  Ráadásul győzelmük esetén az azonos pontszám és egymás elleni mérkőzéseket figyelembe véve a továbbjutást is megszerezték volna. A győzelem vagy döntetlen esetén mi maradunk a 3. helyen és jutunk egy osztállyal feljebb.  Ezen a nagyon fontos mérkőzésen újra megmutatkozott mentális erőnk. Nagyszerűen, összeszedetten tudtunk játszani. Egész mérkőzés alatt célunkra koncentráltunk. Habár az eredmény kiegyenlített mérkőzést mutat, nem volt így. A mérkőzés végén kicsit nagyobb teret engedtünk a hazai ellenfelünknek, de aki látta ezt az összecsapást azt tudta jól, ki lesz a mérkőzés győztese. Megérdemelten 3:2 nyertünk, így végül a tabella harmadik helyét, a továbbjutó helyet szereztük meg.

Nehéz bajnoki idényen vagyunk túl. A csapat bebizonyította, hogy szükség esetén nagyszerű teljesítményre képes, ugyanakkor elszenvedtünk felesleges vereségeket is. Néhány esetben külső nyomás hatására ellenfelünk könnyedén szétszedett, amin javítanunk kell. Nem kerültek el a sérülések és a kártyalapos büntetések, ezért sokszor változtatnunk kellett a kereten. Ennek köszönhetően a fiatalabb játékosaink is játéklehetőséghez jutottak. A bajnokság során mindegyik ellenfelet meg tudtuk verni, ami azt jelenti, hogy ez a csopat ennél többre képes.

A következő idénytől a Nyugat-szlovákiai labdarúgó-szövetség III. Ligájában versenyzünk. Három év után újra a régi ligánkban. A különbség az ambizciónkban és erőnkben keresendő. Míg anno a bennmaradásért különösebb célok nélkül játszottunk, most nem elégedünk meg ennyivel. Célunk a bajnoki tabella 10. helyéig menetelni. Megszokni ezt a szintet, ami sokkal nehezebbnek ígérkezik, mint az eddigiek. Szeretnénk, ha a párkányi ifjúsági labdarúgás biztos részese legyenne a III. Ligának. Ezek a sikerek felkeltik a környező falvak játékosainak érdeklődését, ami nagy örömmel tölt el bennünket. A jövőben igyekezni fogunk minden olyan focistának lehetőséget biztosítani, aki komolyan gondolja a futballt és részese szeretne lenni a magasabb osztálynak.

U 17-es csapatunk a járási bajnokság VI. Ligájában versenyzett, amire leginkább a megnövekedett játékosszám miatt volt szükség. A bajnokság újoncaként legfőbb célunk a játékosok játéklehetőségének biztosítása volt.

A bajnokságban a testi kontaktussal történő játék dominált, ami a mi játékosainknak nem volt megfelelő. Adódott ez abból is, hogy a fiatal játékosok nem rendelkeztek olyan fizikummal, amilyennel az ellenfelek. Kellett idő, míg a játékosok megszokták a körülményeket és aplikálódtak a feltételekhez. Később, mikor ez sikerült, már tudtunk dominálni egy-egy mérkőzés alkalmával. Olyna mérkőzések során, amiely a kondíción és sok mozgáson alapult kemény fellépésekkel igyekeztek ellenünk játszani, hisz addigra mind fizikum mind a kondíció terén beértük a többieket.

Nagyszerű mérkőzéseket játszottunk, de természetesen volt gyenge szereplésünk is. Azokon a mérkőzéseken, amelyeken alul maradtunk, nem adtuk könnyen a bőrünket és a végsőkig küzdve igyekeztünk megmenteni valahány pontot. A futball része a vereség is, így pár mérkőzésen alul maradtunk.

A csapattal szemben nem voltak teljesítménybeli elvárások, ezért a játékosok könnyebben tudtak a játékra koncentrálni. A folyamatos fejlődés és türelem iskolája volt ez. Mindenképpen tanulságos volt a bajnokság nem csak a csapat részére, de egyénenként, játékosonként is, hisz az, aki részt vett az elmúlt idényben mindenképp erősebben és tapasztaltabban hagyta el azt. Találkoztunk olyan emberi tulajdonságokkal és szélsőségekkel is, amelyek az erkölcsünkket erősítették, fejlesztették nem sportbéli tudásunkat gyarapították.

A bajnokságot végül a második helyen fejeztük be, amely továbbjutó hely a V. ligába. Mivel az U19-es csapatunk feljutó lett a III. Ligába, úgy döntöttünk, hogy egy fiatalabb kategóriájú csapatot, az U17-est nevezünk, s mivel a jogunk megvan hozzá, azt is a III. Ligában kívánjuk versenyeztetni.

Molnár Gabriel – labdarúgó edző VSE Párkány

2018.8.7