Ificsapatunk sikeres éve

Az előző bajnoki évben az alacsony játékosállomány miatt a Városi Sportegyesület ifjúsági csapatai kénytelenek voltak kilépni a III. ligából. Az egyesület nem rendelkezett az érdekelt korosztállyal, a meglévők környező klubokba igazoltak. Ezt követően a labdarúgószövetség szabályzata miatt a klubot két osztállyal leminősítették. Az idő múlásával, míg nem volt ifjúsági csapat, előbb játékosi majd a klub részéről is igény mutatkozott egy újabb ifjúsági gárda megalapítására és versenyeztetésére.

A következő évben már kijelenthettük, hogy van ifjúsági labdarúgócsapatunk. 2016 nyarán a csapatot bejelentettük a Nyugat-szlovákiai Labdarúgó Szövetség V. ligájának keleti csoportjába (a csapat kilépése miatt ez volt a legmagasabb szint, amibe nevezhettünk), s nekiálltunk az alapoktól összerakni a csapatot. Több játékos is visszaigazolt a VSE gyepére, néhányan újra elkezdték egy éve abbahagyott labdarúgó pályafutásukat, megint mások serdülő csapatainkból öregedtek a mezőnybe, és akadtak olyanok is, akik teljesen újoncként most kezdték a labdarúgást. Az első évben, mikor a csapat még a legkülönfélébb összetételben szerepelt, nem vártunk nagy eredményeket, s a tervekkel is csak óvatosan bántunk. Nagyobb hangsúlyt fektettünk a csapat stabil megtartásába és a következő idényre való felkôszülőre, amiben továbbra is elkötelezett gondot fordítunk a szisztematikus munkára és a fejlődésre. A bajnokságban a legfiatalabb átlagéletkorral rendelkező csapatként szerepeltünk. Az év elején együtt készülő játékosok közül csak egy hagyta el a klubot, így minden esélyünk megvolt az összeérésre, így akár a továbbjutásra is.

A nyári és a téli felkészülő során több felkészítő mérkőzést játszottunk kiegyenlített mérleggel. Magasabb kategóriában szereplő csapatok ellen is kiálltunk, játszottunk felnőtt kategóriájú csapatokkal is. Egy év kihagyás után érezhető volt a mérkőzéshiány, ezért minden pályán töltött perc előbbrevitte a csapatot.

Az őszi idény kezdete nehéz volt. Egyértelműen megmutatkoztak hiányosságaink, amin még dolgoznunk kellett. A többi csapattal szemben leginkább fizikálisan maradtunk alul, ami a játékosok fiatal életkorából adódott. Az ellenfeleink test-test elleni küzdelmeket vívtak, ami eleinte gondot okozott, azonban fokozatosan felnőttünk hozzájuk, belelendültünk a mérkőzésekbe, s megszoktuk a bajnokság ezen különlegességét is.

A kilencedik forduló után eredményeink nem voltak kecsegtetőek: 3 győzelem, 1 döntetlen, 5 vereség, 17:19-es gólkülönbség. A bajnokság 12. helyén álltunk. Akkor tért vissza csapatunkba Flender Sebastián (addig olaszországi tanulmányait teljesítő), s a 10. fordulótól érezhető volt a csapat teljesítményének a javulása. Elkezdődött a 14 mérkőzésig tartó győzelmi sorozatunk, melynek köszönhetően ugrásszerűen kerültünk a továbbjutásért küzdő csapatok közé.  A bajnokság végére csak egy mérkőzést veszítettünk el. Az őszi idény befejezésére a táblázat 7. helyén álltunk. Sajnos térdműtét miatt elvesztettük a csapat kapusát, Fazekas Kevint, aki nemcsak a csapat legidősebb játékosa, hanem a csapat támasza is volt. Hiánya érződött a csapat hangulatán is. Télen a csapatszellem megerősödött, Meňhart Gábor a kapuban tökéletesen helyettesítette a kényszerpihenőn lévő Kevint. Szerencsénkre Breszták Tomáš sem volt rest újrakezdeni a labdarúgó karriert, így a téli felkészülőt már ő is a többiekkel teljesítette. Ekkor azt mondtuk, megkíséreljük a lehetetlent. A hetedik helyről felküzdjük magunkat a továbbjutók közé, s ez évben továbbjutunk. Nem várunk a következő évig, ahogy év elején elképzeltük.

Tavasszal mérkőzést mérkőzésre játszottunk. A kitűzött cél fűtötte a csapatot, és vitte a játékosokat előre. Minden mérkőzésen nyerni akartunk, gyűjteni a pontokat, éppen ezért beleadtunk mindent. Törekedtünk a kiváló játékra, ha kellett változtattunk a csapat összetételén. 40 pontot gyűjtöttünk a lehetséges 45-ből. Egy kicsit szétszóródtunk a június elején rendezett franciaországi tornára, vártuk, mikor folytatódik a bajnokság. Több mérkőzést is előbbre kellett hozni a részvétel miatt, ezért is játszottunk májusban 7 mérkőzést, ami nagy teher volt a csapat számára. A sors kegyes volt hozzánk, amikor utolsó mérkőzéen az azonos pontszámmal rendelkező rivális, Udvard csapata ellen kellett pályára lépni. Az a csapat, amely győzni tud, továbbjut. A döntetlen nekünk lett volna jobb az egymás elleni mérkőzések pontaránya miatt. Ezen a döntő mérkőzésen megérdemelt győzelmet tudhattunk magunkénak 3:1-as arányban, amely a második helyen tartott minket, és egyúttal megadta a jogot a továbbjutásra. A tavaszi idényt a csoportunkon belül megnyertük és ezzel teljesítettük céljainkat. A szezon alatt az A csapatban bemutatkozott Flender S. és Márton A. is.

A következő szezontól a IV. Liga délkeleti csoportjába játszunk, s rögtön a kezdetétől a III. ligába való továbbjutásért fogunk küzdeni. Sikereink több környékbeli játékos figyelmét is felkeltették, akik szívesen játszanának a csapatunkban. Ezzel olyannyira tudjuk növelni a játékosok számát, hogy ifjúsági kategóriában hosszútávon a Érsekújvári Járási Labdarúgó Szövetség VI. Ligájában is szeretnénk versenyeztetni egy újabb csapatot.

A következő 23 játékos lépett pályára a bajnokság során: Fazekaš, Meňhart, Čenky – Hovan, Klincsek, Rišňovský, Bircsák, Volner, Flender, Harach, Tégen, Márton, Szőcs, Križan, Breszták, Csoka, Blaško, Sotkovszký, Golán, Labát, Ďuráč, Mánya és Glázer.

Szép volt fiúk!

Molnár Gabriel – edző

2017.6.29